Beszámoló
Beszámoló a közgyűlésünkről.
Négy éve vezettük be, hogy az év utolsó szombatján összejövünk a helyi művelődési házikóban (amit efféle célra bérleti díj nélkül megnyit számunkra az önkormányzat), és többé-kevésbé ünnepélyes keretek között, pl. a szakosztályvezető helyettes családja által prezentált nagy adag szarvaspörkölt (a húsmentes tápon tengődők számára palacsinta és bejgli) elfogyasztása után, megejtjük a szakosztály tagjainak regisztrációs díj befizetését, majd ernyőik műszakiztatását, a mentőernyők áthajtogatását, aztán a meghívott előadó is elmondhatja a magáét.
Ezalkalommal a szombat átcsúszott a következő, azaz mostani év elejére, a kaja pedig fejenként néhány szem almára és kirántott cukkínire redukálódott a szakosztályvezető helyettes betegsége miatt, meg azon okból, hogy a szakosztályvezető a konyhai és egyéb élelmiszer-ügyekben nem képes helyettesíteni a helyettest, ami nem igazán rendes dolog, de mit tehetünk, ha egyszer az eddigi élete során teljesen elkényeztette az aktuális felesége, és mostanában is többnyire a nők etetik?! (Ámbár nagy sajnálatára újabban csak öregasszonyok, a bevásárlásokért, valamint a gomba- és gyógnövény-gyűjtésért , vagy a növendékek szállásdíjáért cserébe...)
A többi stimmelt. Kerekes Laci és Tóth Zsuzsa, a meghívást elfogadó előadók, mielőtt előadták volna mondanivalóikat, fel lettek kérve az ernyők légáteresztési és egyéb vizsgálatára, az okmányolásra, és néhány mentőernyőt is behajtogattak.
A tagságnak ugyan csak a fele jött el, mert nem igazán volt jó ez a január 2-i időpont, és a fele se hozta a mentőernyőjét, de a távolmaradottak mindent bepótolhatnak a január 23-án, szombaton esedékes pótközgyűlésen, amikor felkészültebbek leszünk a tömeges mentőernyő-hajtogatásra is.
A legfontosabbnak előre jelzett témára, vagyis annak szavazásos eldöntésére, hogy a továbbiakban milyen utat válasszon a tagság, azaz hová regisztráljunk, végül is nem kellett sort keríteni, mert legtöbben az érkezésükkor (vagy már egy-két nappal ezelőtt) jelezték, hogy a pg.c2 fórumán figyelemmel kísért események átgondolása után inkább maradnak, ahol eddig voltak. A bizonytalankodók pedig helyben megkonzultálták, aztán ők is ugyanígy döntöttek. Bíznak abban, hogy a HFFA főnöksége dűlőre viszi azt a problémás ügyet, ami jelenleg az összes hazai siklóernyőst érinti valamilyen formában!
Én meg, mint szakosztályvezető, természetesen nem hagyom cserben a tagságomat, ezért én is ugyanoda regisztráltam.
Négy éve vezettük be, hogy az év utolsó szombatján összejövünk a helyi művelődési házikóban (amit efféle célra bérleti díj nélkül megnyit számunkra az önkormányzat), és többé-kevésbé ünnepélyes keretek között, pl. a szakosztályvezető helyettes családja által prezentált nagy adag szarvaspörkölt (a húsmentes tápon tengődők számára palacsinta és bejgli) elfogyasztása után, megejtjük a szakosztály tagjainak regisztrációs díj befizetését, majd ernyőik műszakiztatását, a mentőernyők áthajtogatását, aztán a meghívott előadó is elmondhatja a magáét.
Ezalkalommal a szombat átcsúszott a következő, azaz mostani év elejére, a kaja pedig fejenként néhány szem almára és kirántott cukkínire redukálódott a szakosztályvezető helyettes betegsége miatt, meg azon okból, hogy a szakosztályvezető a konyhai és egyéb élelmiszer-ügyekben nem képes helyettesíteni a helyettest, ami nem igazán rendes dolog, de mit tehetünk, ha egyszer az eddigi élete során teljesen elkényeztette az aktuális felesége, és mostanában is többnyire a nők etetik?! (Ámbár nagy sajnálatára újabban csak öregasszonyok, a bevásárlásokért, valamint a gomba- és gyógnövény-gyűjtésért , vagy a növendékek szállásdíjáért cserébe...)
A többi stimmelt. Kerekes Laci és Tóth Zsuzsa, a meghívást elfogadó előadók, mielőtt előadták volna mondanivalóikat, fel lettek kérve az ernyők légáteresztési és egyéb vizsgálatára, az okmányolásra, és néhány mentőernyőt is behajtogattak.
A tagságnak ugyan csak a fele jött el, mert nem igazán volt jó ez a január 2-i időpont, és a fele se hozta a mentőernyőjét, de a távolmaradottak mindent bepótolhatnak a január 23-án, szombaton esedékes pótközgyűlésen, amikor felkészültebbek leszünk a tömeges mentőernyő-hajtogatásra is.
A legfontosabbnak előre jelzett témára, vagyis annak szavazásos eldöntésére, hogy a továbbiakban milyen utat válasszon a tagság, azaz hová regisztráljunk, végül is nem kellett sort keríteni, mert legtöbben az érkezésükkor (vagy már egy-két nappal ezelőtt) jelezték, hogy a pg.c2 fórumán figyelemmel kísért események átgondolása után inkább maradnak, ahol eddig voltak. A bizonytalankodók pedig helyben megkonzultálták, aztán ők is ugyanígy döntöttek. Bíznak abban, hogy a HFFA főnöksége dűlőre viszi azt a problémás ügyet, ami jelenleg az összes hazai siklóernyőst érinti valamilyen formában!
Én meg, mint szakosztályvezető, természetesen nem hagyom cserben a tagságomat, ezért én is ugyanoda regisztráltam.


