Siklóernyő: Merev tartást biztosító elemektől megfosztott hordozó felületű, hajtómű nélküli repülő szerkezet.

A '''siklóernyő''' az ejtőernyőből kifejlesztett repülő- és sporteszköz, amely a madarakhoz hasonlóan a szél energiáját és a felfelé szálló légáramlatok felhajtóerő (aerodinamika) felhajtó erejét használja fel a földről való felemelkedéshez és a repüléshez. A sportág hivatalos neve ''függővitorlázás''. Újabb változatainál, a motoros siklóernyőknél már kis teljesítményű belsőégésű motor is van, amely egy propellert hajt meg.

Siklóernyő fajták:

*egyszerű siklóernyő 

*motoros siklóernyő, amelyből két típus van: hátimotoros siklóernyő, és a tricikliszerű ún. siklóernyős trike.

A siklóernyő tulajdonképpen egy speciális, mesterséges szálasanyagú fonalakból szőtt szárny. Felső felületén a levegő áramlása gyorsabb, mint alul, így alul nyomás, felül pedig szívóhatás (felhajtóerő) keletkezik. A siklóernyőt a szárnyprofil alakjának módosításával lehet irányítani a zsinórzat segítségével.

A pilóta, miután nekiiramodott (esetleg meghúzatták) és sikerült felemelkednie a talajról, egy ülésben foglal helyet, amelyet a siklóernyőhöz rögzített, speciális anyagból készült kötelek tartanak. A felemelkedés csörlős vontatással is lehetséges.

A siklóernyő részei:

*Felsővitorla

*Alsóvitorla

*Beömlőnyílás

*Stabilizátor lap

*Zsinórzat (6-7 méter hosszú, selyemszál védőszövettel körülszőve, vagy ún. versenyzsinórok, amelyek anyaga általában kevlár)

*Fékzsinórok (a kilépő élekhez vannak rögzítve)

*Fékfogantyú (a két fékzsinór aljára kötött fogantyú)

*Beülő.